"Aligha lehet hízelgő Isten számára, hogy a pokol alternatívájaként kell őt választanunk: de még ezt is elfogadja. A teremtmény önelégültségének illúzióját magának a teremtménynek az érdekében kell megrendíteni: s Isten "nem törődve dicsőségének csökkenésével", meg is rendíti azt a földi bajok vagy az ezektől való félelem által, s az örök lángoktól való rettegés által. Isteni alázatot emlegettem: hiszen nyomorúságos győzelem az, hogy csak akkor adjuk meg magunkat Istennek, ha a hajó elsüllyed alattunk; hogy csak utolsó menedékként fordulunk hozzá; hogy akkor ajánljuk föl neki azt, "amink van", amikor már nem érdemes tovább megtartani. Ha Isten büszke volna, akkor aligha egyezne bele ilyen feltételekbe: de nem büszke, megalázkodik előttünk, hogy legyőzhessen. Akkor is a magáénak akar bennünket, ha mi azt bizonyítottuk, hogy minden mást fontosabbnak tartunk nála, s csak azért jöttünk el hozzá, mert már semmi jobbra nem számíthatunk."