Üzenőfal
Istentisztelet: vasárnap 10.00 óra          Imaórák: vasárnap 9.15 és csütörtök 19.00 óra
2051 Biatorbágy, Lomb utca 2.

Joni Magyarországon

Az alábbi videót Jocó küldte közreadásra, fogadjátok szeretettel!

 

 

Lifehouse - Everything

Beus küldi ezt a zenét szeretettel!
A szöveg feliratozva van (sajnos csak angolul).

 

Megdöbbentő videó

Ez a 15 perces videó rám nagyon nagy hatással volt/van. Annyit tudunk panaszkodni sokszor, és mennyi mindenért nem tudunk hálásak lenni!

Gregor Kati

(a videóhoz katt ide!)

 

Ember a Holdon

 

Egy űrhajós tudósítása

A repülés és az űrhajózás mindig is foglalkoztatott, ezért nagyon érdekes volt számomra James Irwint megismerni és feltenni neki néhány kérdést. James közben már 61 éves, házas, öt gyermeke van. Nagyon lelkes pilóta volt, bizonyára az USA leghíresebb tesztpilótáinak egyike lehetett, mielőtt a NASA-hoz került űrhajósnak.

- Szeretném tudni, hogy a Holdra utazása során mi volt Önre a legnagyobb hatással?

Ezt nehéz lenne megmondani. Öt éven át kellő alapossággal készítettek fel erre a repülésre, de a valóság teljesen másképp nézett ki. Sok minden egészen új volt és a mi tananyagunkban egyáltalán nem számoltunk azokkal. Hirtelen kellet az ismeretlennel megbirkóznunk, s folyamatosan nem várt módon cselekednünk. Már akkoriban keresztény voltam, így ezeket a problémákat is megbeszélhettem az én Urammal, Jézus Krisztussal. Tudtam, hogy Ő ismeri a megoldásokat. Még ma is végtelenül hálás vagyok azért a nyugalomért, bölcsességért és türelemért, amit akkor nekem ajándékozott. Meglepő módon az imáim a Holdon néha sokkal gyorsabban megválaszolásra találtak, mint a Földön. Ezek a szellemi élmények voltak azok a dolgok, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták rám.

- Félt valamikor?

Egy tesztpilóta, egy űrhajós ismeri a gépét töviről-hegyire. Abban a helyzetben kell lennie, hogy fel tudja a kockázatot mérni. Félelemérzést inkább csak a várakozásnál tapasztaltam, például a start előtt. Az eszközök azt mutatták, hogy a pulzusom gyorsabban vert a megszokottnál, de én alig észleltem ezeket a félelmeket. Meg voltam győződve róla, hogy Isten akaratából veszek részt ezen a holdutazáson, és ez a belső bizonyosság, illetve az Istennel való kapcsolatom végig megmaradt az Apolló-15-repülés egész ideje alatt. Első alkalommal éreztem át Jézusnak azokat a szavait, hogy Ő azért jött, hogy bőséges életet ajándékozzon nekünk.

- Hasonlóképpen történt a többi űrhajóssal is?

Mivel az emberek különbözőek, az Istennel való kapcsolatuk is különféle. Azok az emberek, akikkel a Holdra utaztam, valamennyien keresztények voltak, s így először az jut eszembe, hogy szellemileg nézve mi mindannyian sokat tudtunk hozzátanulni az eddigiekhez. Egyszerűen szükséges a Teremtővel foglalkozni, ha a világmindenség ilyen távolságából ismerkedünk a Holddal és a Földdel.
35 000 km magasságban a Föld világító, színes golyónak látszik a világmindenség szurokfekete hátterében. A világűrben az ég nem kék, hanem fekete. A Holdról nézve a Föld nem tűnt sokkal nagyobbnak egy kék üveggolyónál, s nehezen tudtam elképzelni, hogy ezen a kis gömböcskén lakik a feleségem, a gyermekeim és még további négy és fél milliárd ember. Emberek, akik kizárólag csak a maguk problémájával foglalkoznak, s szinte semmit a Teremtőjükkel.

- Milyen sebességgel repült az Apollo 15?

Az Apollo 15-öt egy háromfokozatú Szaturnusz-rakéta hajtotta. Már a második fokozat után 34 000 km-t tettünk meg óránként. Ilyen száguldással kerültük meg a Földet minden 90 percben. 45 percnyi váltakozásban átéltük a napfelkeltét és a naplementét - egy csodálatos látványt, melyre gyakran gondolok, amikor egy nagyváros csúcsforgalmában csigalassúságú tempóban haladok előre. A harmadik rakétafokozat kapcsolása után az Apollo 15 kereken 46 000 km per órás sebességre gyorsult fel és ezzel elérte azt a sebességet, amely ahhoz szükséges, hogy a Föld vonzási erejétől képes legyen elszakadni. A további 400 000 km a Holdig azután már hajtóanyag felhasználása nélkül lett megtéve. Emellett persze a sebesség állandóan csökkent. A start után 17 órával 12 500 km per órás sebességgel repültünk, 200 000 km megtétele után már csak 6 000 km/h, s a Hold közelében pedig 4 800 km/h volt a sebesség. Ahhoz, hogy a Hold keringési pályájába bekerüljünk, szükséges volt a sebességet megint pontosan 10 000 km per órára felemelni. Magát a Holdat azután 6 000 km per órás sebességgel repültük körbe. A teljes repülési idő a Földtől a Holdig, beleértve a Föld és a Hold körül megtett keringési utakat, 100 óráig tartott. A sebességet persze alig lehetett érezni, úgy, mint a liftben, vagy egy repülőgépen.

- Hogyan boldogult a súlytalansággal?

Kezdetben nehézséget okozott. Egy világűrutazásnál azonban hozzá kell szokni különféle dolgokhoz és a kellemetlenségekhez is. Nem csak a súlytalanság tartozik ide, hanem az űrhajósruha is. Amikor első alkalommal egy ilyen ruhában voltam, egyszerűen megijedtem a bezártságtól. Egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy egy efféle lovagi öltözetben lehetne élni. Később aztán a Holdon naphosszat ilyenben járkáltam. Képzeljen el egy olyan helyiséget, amelyben minden lebeg, ami nincs rögzítve. Például a por, papír, toll, de egy széttört üvegnek a szilánkjai is. Sőt, még olyan érzésem is volt, mintha a testemben is minden lebegő állapotban lenne. Mindenesetre csak nagyon lassan tudtam mozogni. Bizonyára vannak emberek, talán nem is kevesen, akik sosem tudnának hozzászokni a súlytalansághoz, ezért az űrhajózás nagy valószínűség szerint csak korlátolt számú személyek számára van nyitva. A repülésünk során ugyan kérdések sokaságát válaszoltuk meg, de közben jóval több kérdés keletkezett az eddigieknél. Ez mindig így van a tudományban: megoldunk egy problémát és mellette kinyílik a szemünk sok új megoldandó feladatra.

- Közben néhány év eltelt. Az űrhajózásban új felfedezések születtek, de fájdalmas tapasztalatok is, ahogy Ön is tudja. Azóta abban látja a küldetését, hogy az embereknek hirdesse az evangéliumot?

Ha valaki ott járt, ahol én, és látta a csodálatos kék gömböt, a Földünket, akkor neki csak egy célja marad: Elmondani az embereknek, hogy milyen lenyűgöző a teremtett világ, melyet az Isten ránk bízott, és hogy ezt a felelősséget csak akkor értjük meg igazán, ha elfogadjuk Őt életünk Urának. Sokkal fontosabb az ember Holdra lépésénél az a tény, hogy Isten a lábát a Földre tette.

 

Eduard Ostermann riportja

Forrás: Familien Kalender 1992, Blaukreuz-Verlag Wuppertal Mirjam